Múzeumunk története

A Mentőmúzeum alapításának gondolata az 1896. évi millenniumi kiállításon született, hol a fővárosi mentők kiállították mentési szakfelszereléseiket és ideiglenesen felállított mentőállomásukat üzemeltették. A múzeum indulása az 1887-ben alapított Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) 1890-ben épített Markó utcai mentőszékházának, a „Mentőpalotának” 1898. évi bővítésével vált realitássá. A múzeum alapítója a korabeli magyar orvostársadalom egyik legkiválóbb férfiúja, a zseniális szervező, Dr. Kresz Géza (1846-1901) a magyarországi szervezett mentés megteremtője, a BÖME alapító igazgató főorvosa volt. Tényleges működését, már utódjának, Dr. Kovách Aladár (1866-1922) igazgatóságának idején kezdte meg.

A múzeumot 1926-tól kezdődően folyamatosan bővítették, átalakítása 1937 elejére, a BÖME alapításának ötvenedik évfordulójára fejeződött be. Az átalakítás Dr. Körmöczi Emil (1869-1949) igazgató főorvos felügyelete és irányítása mellett történt. A második világháborút követően a kormányzat a magyarországi mentőintézmények államosítása mellett döntött. 1948. május 10-én megalakult Magyarország legnagyobb egészségügyi intézménye, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ), melynek központi irányítószerve, a Főigazgatóság és szakigazgatási osztályai 1949 februárjában az államosított BÖME Markó utcai székházába költöztek. Az OMSZ alapító-főigazgatója Dr. Orovecz Béla (1909-1966) orvos-őrnagy, mentésügyi miniszteri biztos volt. A székházban állandósuló helyszűke miatt a múzeum működését az 1950-es évek közepétől ideiglenesen szüneteltették, újbóli megnyitására az OMSZ Róbert Károly körúti új székházának 1983. évi átadását követően került sor.

A múzeum újranyitásának gondolata és a páratlan gyűjtemény egyben tartása és bemutatása a rohamkocsi-szolgálat főorvosának, Felkai Tamásnak (1922–1997) személyes ügye volt. Felkai Tamás az újraindításig a gyűjtemény egyes darabjaiból összeállított kollekciókkal ismeretterjesztő mentéstörténeti kiállításokat szervezett és előadásokat tartott. Publikációival, előadásaival, A mentés kialakulásának fejlődéstörténeti elemzése c. mentéstörténeti kandidátusi értekezésével és 1980-ban megszerzett kandidátusi fokozatával a mentés ügyét és a mentéstörténelem népszerűsítését szolgálta egész életében. Az egykori alapító nevét felvevő Kresz Géza Mentőmúzeum 1987. május 10-én, a szervezett magyar mentés centenáriumi évében nyitotta meg ismét kapuit. Igazgatója Felkai Tamás lett, aki 1997-ben bekövetkezett haláláig vezette a nagy múltú intézményt. Őt kortársa, Dr. Pap Zoltán, az OMSZ nyugalmazott főorvosa, az akkori tudományos és oktatási kérdésekben irányadó Szervezési és Módszertani Osztály alapítója-vezetője követte 1997-ben. A múzeum igazgatói posztját 9 éven át, 2006 végéig töltötte be. Vezetése alatt a Mentőmúzeum a megyei mentőszervezetekkel szorosan együttműködve vándorkiállításokat szervezett az országban, amelyeken a mentéstörténet tárgyi emlékeit, mentéstechnikai eszközöket és a Mentőszolgálat egykori gépjárműveit mutatták be az érdeklődőknek.

Dr. Felkai Tamás és Dr. Pap Zoltán a Mentőmúzeum tevékenységének fejlesztésével, a mentéstudomány eredményeinek népszerűsítésével kiemelkedő kulturális érték megalapozói voltak.

2005-ben kisebb, majd 2008 és 2009-ben jelentős felújítások, beruházások történtek a Mentőmúzeumban; világítástechnikai együttesét a kor modern elemeivel cserélték le, helyiségeibe mozgás- és füstérzékelő rendszert telepítettek. A padozat új járófelületet kapott, kiállítótermeibe újabb, esztétikusan kivitelezett tárlószekrények kerültek. A mentés és a mentéstörténelem szemléletesebb bemutatása végett a Paulikovics Elemér kiállító terem vetítőteremmé alakult. A múzeum könyvtára és kutatóhelyisége is megújult, az udvari garázsokban muzeális mentőgépkocsik lettek kiállítva.

Külön öröm és büszkeség számunkra, hogy a Mentőmúzeum a 2009. évi Múzeumok Majálisán „A legigényesebb program közönségdíját” nyerte el a nagyközönség szavazatai és a szakmai zsűri döntése alapján, mely díjat minden évben egyszer és csak egy múzeumnak ítélnek meg.

Film