Megemlékezés a Kossuth téren

Koszorúzással emlékeztünk az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozataira és a sérültek mentésében részt vett bajtársakra. A megemlékezésen Dr. Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, az OMSZ vezetősége és a Mentőmúzeum munkatársai egy-egy szál fehér rózsát helyeztek el a sortűz áldozatainak tiszteletére emelt emlékműnél.

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc idején az Országos Mentőszolgálat valamennyi mentőegysége háborús körülmények között mentette a sérülteket, teljesítette szolgálatát hazánk egész területén. Mentőegységei jelen voltak a sortüzek, tömegbe lövetések, utcai tűzharcok, valamint a sürgős betegszállítások és azonnali mentőesetek helyszínein is. Munkájuk különösen annak fényében értékelődik fel, hogy a korabeli járműállomány jelentős része selejtezésre szorult. Ezt tovább nehezítették a harcok eszkalálódása során mentőautókat ért lövések, sérülések. E kocsiparkot üzemeltetve kivételes logisztikai képességéről tett bizonyságot a szolgálat, mert nemcsak a harci cselekmények sérültjeinek ellátását kellett biztosítania, hanem a folyamatos stresszállapot miatt emelkedő mentőfeladatokat is. A Mentőszolgálat akkori főigazgatójának, Orovecz Béla orvos-őrnagy gyors helyzetfelismerésének köszönhetően a fővárosban átmeneti segélykórházat is létesítettek a Markó utcai Mentőpalota légoltalmi pincerendszerében. Nagyon sokan e megoldásnak köszönhették életüket, hisz a „Pincekórházban” a mentők orvosai és ápolói azonnali életmentő beavatkozásokat tudtak végrehajtani.

 

A hatékony mentőmunka érdekében sérültjeik és az egészségügyi ellátmány szállításához még a városi tömegközlekedésben rendszeresített autóbuszokat is csatasorba állították. Helytállásuknak, áldozatos munkájuknak azonban nagy ára volt. Több kivonuló bajtársunk szenvedett súlyos sérüléseket és veszítette életét. Kegyelettel emlékezünk hősi halottainkra, Rónafalvi Ödön mentőorvossegédre és Kecskés Sándor mentőápolóra, továbbá a legsúlyosabb sérülést elszenvedő fiatal orvosnőre, Lehőcz Verára.

 

Fejet hajtva, nem felejtve emlékezünk ama rendkívüli teljesítményre, melyet az Országos Mentőszolgálat tanúsított a forradalom és szabadságharc idején. Részesévé válva hazánk történetének egyik sorsfordító élethalál harcába, a reménytelenül bátrak forradalmába.

 

E koszorúzással emlékezünk az október 25-ei Kossuth téri sortűz, továbbá az országos harcok során elhunytakra, sérültekre, valamint mentő bajtársainkra.

 

vissza